A Romantikus Erőszak új albumának kapcsán Sziva Balázs, az együttes frontembere beszél a jelen problémáiról, hazáról, jövőről és a szub- kultúráról, amit csak keveseknek adatik meg tisztán látni.

„A „keménymag” szó azt az életérzést fedi, amit ez a lemez megpróbál átadni. Van egy olyan mögöttes tartalma, amit a futball lelátókhoz kötnek az emberek, de ugyanúgy megférnek benne a nemzeti radikális fiatalok is, akikben megvan a bátorság arra, hogy fellázadjanak az igazságtalanság ellen, hogy az emberibb, tisztább értékek és a szabadság oldalán harcoljanak. A magyar múlt során mindig volt egy párszáz, vagy párezer fős kisebbség, ami a maga bátor kiállásával vagy hősiességével tudta formálni a magyar történelmet, gyújtópontként szolgálva a későbbi nagy történelmi változásokhoz.” (Sziva Balázs)

- Ezek szerint most is feszült a helyzet, hiszen ez a keménymag, mintegy reakcióként kitermelődött.

- Most is elnyomás van, akár a Habsburg-időszakban, vagy szovjet megszállás alatt, csak az eszközök változtak, globálisabbak lettek, hiszen majdnem minden országban a nagytőke uralkodik.

- Miben látod a javulás lehetőségét?

- Mindenképpen a szavazati jogok egyfajta korlátozásában. Mert hol igazságos az, hogy annak az embernek a szavazati joga, aki életében nem dolgozott egy percig se, és egy forint adót nem fizetett, sőt, mindig csak a segélyek felvételéig jut, dönt arról, hogy annak az adónak, amit mi befizetünk, mi legyen a sorsa? Hosszú távon gondolkodva pedig legjobban az önkormányzatiság kiterjesztése működne. Ezáltal jobban bele lehetne vonni az embereket a saját sorsuk feletti döntésekbe.

- Mondhatjuk, hogy a globalizáció helyett lokalizációban kéne gondolkodni?

- Igen, egyfelől, de azért kell központi irányítás. Én nem feltétlenül pártokráciában gondolkodom, mert az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy akiknek az érdekeinket kellene, képviselniük, leginkább a magukét képviselik.

- Az egyik számotokban a Szent Korona is megemlítésre kerül. Hogyan gondolkodsz a Szent Korona-tanról és az ez alapján álló szakrális királyságról? Ha már államformáról beszélünk…

- Az egy teljesen jól működő dolog volt. A Kárpát-medence egységét kellene visszaállítani, ahol teljesen jól megfértek egymással a nemzetek a Szent Korona országaiként, sőt, egy igen befolyásos birodalommá nőtték ki magukat együtt. Ilyesmiben látom a jövő megoldását, de ehhez nyilván sok idő kell, nem egyik napról a másikra fog megvalósulni.

- A keménymag sem akar azonnali határrevíziót, ahogyan a média évtizedek óta értelmezi törekvéseiket?

- Az más kérdés, hogy az ember mit szeretne, de az igényeket a realitáshoz kell igazítani. Az első lépés a nemzetiségi alapokon nyugvó autonómia lenne, ahonnan tovább tudnánk lépni, és arra van is reális esély. Ebben majdnem mindenki egyetértene, bár igaz, hogy bizonyos érdekek akadályozzák ennek a megvalósulását, mert pl. Erdélyben, vagy a Délvidéken megtermelt javak visszaforgatása jelenleg nem igazán oda történik, ahol előállították őket. Erre is megoldást jelenthetne az autonómia.

- Az egyik számotok úgy kezdődik, hogy „Nem vagyunk mi bűnözők, a csapatunknak szurkolunk”. Úgy érzed, hogy az emberek bűnözőként tartják számon a futball-szurkolókat?

- Nem is az emberek gondolják, hanem inkább a sajtó próbál úgy beállítani bennünket, ez már több, mint egy évtizede tartó folyamat. Nem akarja megismerni és megismertetni ezt a réteget, hanem különféle bélyegeket aggat rá, és onnantól kezdve a skatulyából nem lehet kitörni. Alapvetően nyilván nem érdekli az embert, hogy mit írnak róla ezek az orgánumok. Ez a hadjárat azonban már olyan régóta folyik ellenünk, hogy már beépült az emberek tudatába még a nemzeti oldalon is. A másik fele a problémának az, hogy a futballszurkolókat, legyenek az országban bárhol is, potenciális bűnözőkként kezelik. Erre jó példa a most a Ferencváros stadionjában bevezetni kívánt fényképes szurkolói kártya. A legnagyobb gond az, hogy azoknak, akiknek a média a kezében van, akik jelenleg irányítják az országot, érdekük, hogy ezt a közeget lejárassák. Nem csak a szurkolókra gondolok, hanem a 2006-os események résztvevőire is, mert voltak ott mások is. Amikor az említettek egy pozitív dologban együtt léptek fel, fontos volt őket démonizálni és börtönviselt, munkanélküli csőcselékként bemutatni, hogy ne váltsanak ki szimpátiát a közvéleményben.

Az interjú folytatása elolvasható a bar!kád hetilap legfrissebb számában, mely még kapható az újságosoknál.

Szebb Jövőt!

UI: Hamarosan írok az új Hungarica CD-ről!